Saját fotó
Mert velem mindig történik valami...
"Rúdtánc. 41 évesen ezt is megéltem!"

Tegnap volt alkalmam részt venni egy rúdtánc oktatáson. Hát mit ne mondjak... 

Indulás előtt beugrottam az egyik vendégemhez. A férje épp vacsorázott. Mondta várjak ad egy puszit. Mondtam nem érek rá rohanok rúdtánc órára. Az ablakból azért még Géza Bácsi (imádom 85. éves) utánam szólt: Anita azért ha legközelebb jön, nekem is megmutathatja mit tanult!

Első körben hozzá teszem, nem készülök külföldre táncolni, nem akarok ezzel karriert befutni. Pusztán a kíváncsiság vitt rá, hogy elmenjek, megnézzem, kipróbáljam. 

Sokat hallottam már róla pesti ismerőseimtől. Mindig is kacérkodtam a gondolattal így ma el is jutottam. 

Maga a szalon káprázatos. Kifinomult kedvesség, mosoly, minden egyes dolgozó. A helyiségnek szépség, báj, nőiesség, finomság minden egyes szeglete. Az információs pultban minden kérdésemre választ kaptam, majd klub tagsági kártyát, amivel ezentúl bármikor neten is bejelentkezhetem. 

Izgalomtól lázasan indultam az öltözőbe. Tisztaság, isteni illat, mosdó, kristálytiszta zuhanyzó, tusfürdő, szőnyeg, mintha csak otthon lennél. Kezdtem kicsit oldódni, de a terembe érve, újra lázba jöttem. Az oktató egy bűbáj, bemutatkozott Szűcs Boglárka. 

Halk zene, kezdődjön a bemelegítés. Ma csak 10 órát dolgoztam, jól is esett a nyújtózás. Persze recsegett robogott mindenem.

Na akkor hajrá, húzzunk bele. 4 rúd van a terembe. Ketten először voltunk, a másik két lány 2-3 alkalommal. Végignéztem rajtuk. Vádli, comb, lábfej lila, térdén nincs bőr. Te jó isten! Hová jöttem??? Alá kellett írnom ugyan a tájékoztatót, hogy a sérüléseket saját felelősségemre vállalom és tudomásul veszem, na de hát akkor is.

A korosztályt tekintve, a teremben mindannyian a lányaim lehetnének. Álltam ott és azon gondolkodtam, 41 évesen elment az eszem?! 

Na mindegy, hajrá, húzzunk bele, nem maradhatok itt szégyenbe. Öreg ló nem vén ló, egyébként is koromhoz képest fitt erős csajnak érzem magam. Vagyis csak éreztem tegnapig. 

Bogi nagyon segítőkész, tüneményes. Egyesével, mindenkinek a tudásához mérten mutatta a gyakorlatot, és segített elsajátítani. Nagyon tetszett, hogy aprólékos figyelemmel nézte ahogy kínlódom egy-egy pózban, és pillanatok alatt átlátta mit és miért csinálok rosszul, ami miatt nem sikerül. 

Egyetlen dologgal nem volt gondom, a lecsúszással, mivel a tenyeremen patakokban folyt a víz, a kínlódástól. De nem adtam fel! Nehogy már egy vacak rúd kifogjon rajtam. 

Minden tiszteletem a rúdtáncosoké. Gondoltam, hogy nem egyszerű, na de hogy ennyire nehéz, azt nem. 

A karom le akart szakadni, a lábfejem máris mindkettő lila. Úristen, hogy fog ez holnapra kinézni? A combom egy merő görcs, a térdem belül véraláfutásos. A tenyeremen csoda, hogy ennyi csavarodás után van még bőr, az ujjaimat már most se érzem. A fogásommal baj nem volt, úgy markoltam (az nagyon ment) a rudat, mintha az életem múlott volna rajta, az ujjaimba vér nem maradt, a cső szinte forró volt. Na de mikor elfogyott az erő, és lecsúsztam, és elegánsan próbáltam csattani a parkettán, az nem volt semmi. Sokszor még jól is esett, kicsit kinyújtózni, megpihenni. Nagyon nem igyekeztem összekaparni magam a padlóról. Bicepsz, mellizom szét akar szakadni, nahát, rajtam ilyenek is vannak???  Na a lábujjaimat meg a bokámat inkább már nem is említem. 

Úgy elszaladt az 1 óra, időm nem volt belejönni! 

Már a lazításnál éreztem, létezem! 

Az oktató elköszönt, indulás az öltözőbe. Nagyon gyorsan átöltöztem, már itt se vagyok, nehogy már elkezdjek itt jajgatni máris hogy fáj mindenem. 

A kocsi 100 méterre volt, elég nehezemre esett odáig eljutni, na meg aztán beülni. 

Haza érve máris látom, itt-ott mindenhol lila. A testemnek nincs olyan pontja ami már most ne fájna. A karomat a vállamig nem bírom felemelni, hogy fogok így holnap reszelni??? 

Ma reggel fitten frissen ébredtem. Tele lila folttal, véraláfutással. Olyan izmaim fájnak, amiről eddig nem is tudtam, hogy léteznek.  Na azt nem mesélem el, mennyi időmbe telt az ágyból kimászni! 

Na de nem adom ám fel! Jövő héten folyt. köv. 

Eddig squassolni jártam. Sajnos már itt Miskolcon ezt sem lehet, bezárt az egyetlen pálya is. Muszály valamit mozogni, a mozgás minden korban fontos. 

Egyébként meg vannak itt másfajta órák is, kedvet kaptam, ilyen gyönyörű helyre bármikor szívesen ellátogatok. 

Egy élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Ilyen és ehhez hasonló témák vloggban anitavilaga.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések