Saját fotó
Anita Viktória Szabó
Mert velem mindig történik valami...
"A kémek kéme"

Szülői volt ma a középső lányomnak a középiskolába. Kérdezem a lányomat melyik terem. Anya 2/42 elfelejtetted? Mondom nem, de muszáj volt megerősíteni jól emlékszem-e. 
Össze cuccoltam a kicsit (3 hónapos) apát és indulás. A suli előtt gyors cicizés, tuti hogy a törpe kibírja a szülőit nehogy éhen haljon. 
Rohanok felfelé 2/42 bevágódok, már csak elől a tanárnővel szemben van hely. Leülök. Kifújom magam, kezdem átélni a helyzetet. Nézem, mondom ki ez a nő nem ismerős! Aztán eszembe jutott 2 osztályfőnök van biztos ezzel még nem találkoztam. Nézem a szülőket, mondom nem ismerek senkit. Aztán nyugtáztam, biztos az a 2 szülő akit ismerek nem tudott eljönni. Nézem a termet. A gyerek pont valamelyik nap panaszkodott, hogy festés volt, de a magyar népmese motívum ott maradt a falon, ügyesen körbe festették. Mesélte, azon agyalnak hogy tüntessék el! Töröm a fejem, mikor bejöttem láttam-e a motívumot? Merthogy pont a hátam mögött van. Meg kellene nézni, de hogy forduljak hátra? Szerencsémre egy hátul ülő szülő pont kérdezett. Pillanatra lefagytam. Úristen és ha hátra nézek és nem lesz ott? Tudod ez olyan mint amikor csal a férjed, és te tudod. De valahogy úgy teszel mintha nem tudnád. Szóval még idegesebb leszek. De mindegy, jöjjön aminek jönnie kell! Megfordulok. Motívum sehol, nyugtázom, biztos már sikerült eltüntetni. Jön a jelenléti. Olvasom le majd föl majd le majd föl a listát. Oda szólok a mellettem ülőnek, segíts már nem látom a gyerek nevét a papíron. Kérdezi hogy hívják? Mondom a nevet, közli ő sem látja sesebaj, írjam oda. 
A helyzet egyre gyanúsabb messengeren írok a gyereknek tuti a 42? Válasz nem jön. Írom a másiknak, a kicsi a 10/a-ba jár? (Tudtam hogy nem na de hátha csak a szülés miatt a hormonjaim tréfálkoznak). Válasz nem jön. De jó! Mindig a kezükbe  van a nyamvadt telefon, persze most nincs. 
Szülői folytatódik. 24 gyerekből 9 fiú. Hű-ha az én gyerekem full lány osztályba jár, vagyis 1 szál fiú van. Vagy mégsem? Olyan szenilis vagyok mostanában mióta megszültem. Nyugtázom, keverem a naggyal. De mikor már biológiáról beszél és az én gyerekem pedagógiára jár, akkor tuti volt nem jó terembe vagyok. 
Pillanatok alatt leizzadtam, legyeztem magam, porosodott a fejem, ment fel a vérnyomásom, mindenki nézett, mikor esek ki a padból én meg azon agyaltam, hogy a francba álljak fel és menjek ki észrevétlenül. Persze itt szembe az osztályfőnökkel ez annyira nem tűnt egyszerűnek. 
Már a fele szülői lement. Szépen jegyzetelek. Ünnepek, szünetek, ősz-tavaszi-nyári-érettségi. Gondoltam ebből baj nem lehet. Egyik osztály másik osztály a tanrend az ugyan az. Közben agyalok hogy a fenébe kellene lelépni. 
Osztályfőnök befejezi a mondandóját jön az osztály pénz nézzük kinek van elmaradása. Mondom, ha engem most itt felszólít, hogy kinek vagyok az anyukája, be kell vallanom, hogy nem is ide jár a gyerek. Egy osztálynyi felnőtt fogja könnyesre röhögni magát. Mese nincs. Veszem a kabátom, elköszönök kijövök. Na ez is megvolt. Hívom a gyereket. Kétségbe van esve anya ne haragudj rossz teremszámot mondtam. Csak röhögök de nem akarom, hogy hallja, leteszem a telefont.
Mondom ha már itt vagyok, benézek már a mi osztályunkba is. A szülőinek vége 5-6 szülő meg az osztályfőnök beszélget. Örömmel nyugtázom, jó helyen vagyok, itt mindenkit ismerek. 

Megjegyzik elkéstem. Mondom én nem! Én itt voltam amikorra kellett, végigültem a szülőit is, csak egy másik terembe. Néznek rám! Mondom ha kíváncsiak vagytok el tudom mondani, mennyi a másik osztály teljes osztálypénzze, és hányan fizetnek. Lemaradni semmiről nem maradtam le, itt a papír jegyzeteltem. Ezek úgy kacagtak folyt a könnyük. Az osztályfőnök azért megkérdezte: kirándulni velünk jön majd a gyerek Debrecenbe? Vagy a másik osztállyal megy? 

Ilyen és ehhez hasonló témák vloggban
anitavilaga

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések