Emberségből jeles

Annyiszor hallom, hogy a mai világból kiveszett az emberség. Jómagam nem így érzékelem. Bármerre járok, segítő- és tettrekész emberekkel találkozom. Azt mondják, minden ember magából indul ki. Én is a figyelmes emberek táborába tartozom, hiszem, hogy egy kedves szó, egy mosoly semmibe nem kerül.

Rohanásba vagyok, irány a kozmetikus. 20 perces autóút, míg oda érek. Tél van, csúszik, az erdőben pedig még a falevelek és mohás út is nehezíti a vezetést. Mindig óvatos vagyok. 26 éve vezetek, rutinos, figyelmes és előzékeny vezetőnek számítok.

A nagy kanyban, az árokba csúszva borzalmasan összetört autót látok. Sem az autóban, sem mellette senki. Másik autó sehol. A baleset nemrég történhetett, mert a -10 fokban az autó üvegei még nincsenek befagyva. Hideg van, sietek, egyébként is itt az erdő közepén egyszál magam, mint nő, megállni se merek, de … veszem, a telefont tárcsázom a 112 segélyhívót. Egy kellemes női hang, próbáljuk beazonosítani az autóút számát, a kilométerkövet, az autó típusát, színét. Mindent bediktálok, amit azalatt a pár pillanat alatt látok, és megkérem a hölgyet, küldjenek egy járőrautót a helyszínre. Sose lehet tudni. Lehet, hogy a sofőr megsérült, vagy eszméletlenül fekszik az autóban eldőlve, ne agy isten, hogy ott hűljön ki a teste.

Szóval ilyen vagyok, de ugyanilyen emberekkel is találkozok.

Egy vasárnap délután, gyönyörű napsütés, vigyük el a gyereket a Miskolc-Tapolcai játszottérre. Görömböly kellős közepén nagy durranás. Megállunk, kiszállunk, durrdefekt. Na, elő a pótkerék, emelő, felnikulcs… ha volna, de még időn sincs, azon gondolkodni honnan szerezzünk egyet. A ház kapuja, ami előtt állunk, már nyílik is. Mosolygós fiatalember emelővel és felnikulccsal a kezében, „erre biztosan szükség lesz”, már térdel is a lapos kerék mellé. Pár pillanat, felni kicserélve, megköszönjük a segítséget és már indulunk is tovább.

Számtalan ilyen esetet tudnék sorolni. Igenis az emberek segítő készek, de ne csak a hétköznapi embert említsem, tegnap ugyanilyen jó emberekkel találkoztam rendőri intézkedés keretein belül.

Karcag-Bucsa hosszú egyenes útszakasz, a nagy sztyeppe közepén. Itt kátyú-ott kátyú, igyekszem kerülgetni. Aztán jönnek szembe, hatalmas kátyú, kikerülni nem tudom, hatalmas ütés, félre állok. A guminak annyi, mire észre vesszük, hogy sajnos a felninek is. A kár jelentős. Na, most hogyan tovább? 112 rendőri intézkedést kérünk.   

Rövid idő elteltével érkeznek a rendőrök. 3 nagyon kedves fiatalember. Előveszem a papírjaimat, szondát fújok. Készülnek a kárfelvételi fotók, közben egyikükkel beszélgetek. Nagyon hideg van. Nem úgy öltöztem, hogy a mínuszban a sztyeppe közepén hosszú percekig ácsorogni fogok. Felajánlja, hogy nyugodtan üljek be a rendőrautóba. Nem akarok kellemetlenkedni, megvárom, míg kicserélésére kerül a felni, aztán majd beülök a saját autómba. Kátyú, felni, gumi fotózva, papírok elkészülnek, jöhet a pótkerék. Mindenbe segítségünkre vannak. Hoppá a felni kulcs megint… most ugyan van, csak nem jó a méret. Egyikük már veszi is a telefont, mire emelésre kerül az autó, a közeli településről egy kedves fiatalember jön a kulccsal és már szedi is le a csavarokat. Kerék kicserélve, gyorsan beülök az autóba. Már a szemem is kifagyott, úgyhogy beindítom az autót. Még segítenek vissza pakolni a csomagtartóba és elköszönnek. Megvárják, míg elindulok. Míg beélesítem, a GPS leállítom az autót. 3 pici sípolás. Azon gondolkodom mi lehetett ez, mire kivilágít a szervo a műszerfalon, és már hiába forgatom a kulcsot az autó meg se nyekken. Kiszállunk, motorháztető fel, mi lehet a baj. Ők is kiszállnak. Valami baj van? Nem indul az autó, válaszolok és hozzá teszem, volt 3 pici sípoló hang. Lemerült az akkumulátor, válaszolja egyikőjük máris. Gyertek, fiúk toljuk be. Beülök, kedvesen elmagyarázza, indítás-2 sebesség-kuplungon a lábam-ha van lendület kuplung felenged. Csináltam már ilyet elég sokszor, de meghallgattam, annyira kedvesen magyarázta nekem, mint nőnek hogyan is kell ezt csinálni. Pár métert kellett tolni az autót, és már be is indult. Megköszöntük a segítséget, és már indultunk is tovább.

Minden tiszteletem ennek a 3 nagyon kedves Szeghalomban szolgáló rendőrnek.

Persze mielőtt elkezdenél háborogni, hogy nem mindenki ilyen és találkoztál már mogorva, goromba, figyelmetlen emberrel, elmondom neked ÉN IS. Igyekszem az ilyen embereket elkerülni és emberségből jeles emberekkel körbe venni magam. Ha pedig mégis belebotlok egy ilyenbe akkor arra gondolok, szerencsés vagyok, hogy csak pár percig kell elviselnem, de neki szegénynek milyen bánat lehet magával minden nap 24 órát együtt tölteni.