Jól gondold meg mit kívánsz

Az anyukám ma 65. éves. Isten éltesse.

Már jópár hete szervezkedésbe kezdtem, hogy legyen neki is az életben egyszer meglepetés születésnapja. A Facebook a barátom, szinte minden rokon fellelhető rajta. Évekkel ezelőtt csináltam is egy zárt csoportot a családnak, itt egyszerre tudunk mindenről értesülni. Na igen ám, de itt nem kezdhettem szervezkedni, mert ezt a jó anyám is látja, úgyhogy létrehoztam egy eseményt és szépen elkezdtem szervezni a meglepetés bulit november 11.-re. Igaz, 12.-én született de vasárnap mégse olyan egy ekkora családi összejövetel mint szombaton. 

Sok szervezést nem igényelt, a család minden tagja jelezte itt lesz. A helyszín adott, a tesómnak sörözője van, anyával ketten csinálják, az udvarban hátul a lakás. Már csak a hidegtálat, tortát, süteményeket kellett megrendelni, azt felesbe inteztük a bátyámmal. 

Anya reggel egy konferenciára ment, az eltartott 14.00-ig.  A család 16.00-ra jött, ki kellett találni addig hogy tartsuk távol otthonról. 

Az egyik barátja kitalálta, na majd ő elhívja addig magukhoz. 

Hát erre nem volt szükség! 

13.00 magasságába csörög a telefonom, anyukád a konferencián leesett a lépcsőn nem bír járni. Na ennyi volt, mert lemerült a telefonom. Kocsiba ültem, töltő otthon. 

Leleményes a magyar ember, párom telefonja előkap, na igen ám de a mai világba ki tud telefonszámot fejből. Én biztos nem. 

Pedig emlékszem gyerek koromban mindig azon versenyeztünk ki tud több telefonszámot megjegyezni. Néha több száz is a fejembe volt. De most, a sajátomon kívül semmi. 

Van ezzel kapcsolatban egy sztorim. 

Pár évvel ezelőtt egy vasárnapi napon kérték a gyerekek süssek nekik süteményt. Mentem is a konyhába, de se tojás, se sütőpor, gondoltam elugrok a legközelebbi (15km) boltba. Na mikor már ott voltam, mondom veszek én inkább sütit és akkor meg is van oldva. Haza felé karamboloztam, a szembe jövő frontálisan belém jött. Senkinek semmi baja nem lett, csak a két autó lett totálkáros. Na gondoltam ez aztán jó sok idő, várhatják a gyerekek a sütit aminek amúgy semmi baja nem lett. Mondom haza szólok legyenek türelemmel. Nyúlok a zsebembe, telefon sehol. A károkozó zavarában oda lépett, tudok segíteni? Mondom telefonálnom kellene, de ... már adta is a telefonját használjam nyugodtan. Megköszöntem, odébb léptem. Fogtam a telefont és sírva fakadtam. Akkor jöttem rá egyetlen nyomorult számot nem tudok. Se az egyik, se a másik gyerekét. Egyedül a sajátom jutott eszembe. Felhívtam. Tudni kell soha nem veszik fel a gyerekeim a telefonomat. Csörög csörög igen tessék ... talán telepátia volt, de a nagyobbik lányom felkapta. 

Na de térjünk vissza a jelenbe. Szóval a párom telefonja. Hívom a gyerekeket a Facebook ismét a segítségünkre volt. Elértem az illetőt aki hívott. Közben kiderült, elég vacakul van anya, inkább mentőt hívtak. 

Közbe hívom a bátyámat mondja mindjárt ott lesz, anya őt hívta. Kérdezi bevigye a kórházba? Mondom nem, hagyd, vigye a mentő, akkor sürgősségi ellátást kap. 

Közbe agyalok, most mi legyen, mindjárt itt vannak a vendégek, anyám meg a sürgősségin. Végig futott az agyamon, mi van ha esetleg bent tartják. Gondolkoztam most hívjak fel mindenkit, hogy ne jöjjön? Na de a sok kaja, azt ki fogja megenni. 

Úgy döntöttem nem szólunk senkinek, majd lesz ahogy lesz. 

Megérkeztünk. A nagymamám addigra szépen megterített. Tudni kell a nagyi 86. éves. Szellemileg, testileg, fizikailag teljesen épp csak 10 éve örökre megsüketült. Írásban lehet vele kommunikálni. Most is délelőtt a tesóm leírta neki, pucolkodjon ki jön az összes gyerek, unoka, dédunoka, anyának ma van a születésnapja, terítsen meg délután ha meghozzák a kaját. Már hozzá szokott, nem kell neki mindent tudni, ami fontos azt úgyis leírja neki valami. Na erről megint eszembe jutott egy sztori. 

A 80. szülinapját ünnepeltük. Meglepetés party itt az egész család. Készültem neki egy vetítéssel. A családban fellelhető összes fényképet összegyűjtöttem. Kezdődött a fiatal korával, majd esküvő, egy gyerek, kettő, három, négy, majd egy unoka, kettő, három ... a 80. évet diába foglaltam, levetítettem. Volt sírás rívás, nevetés. A vetítést a lányom gitártanára élő zenével végig kísérte. A vetítés végén bekapcsolódott az egyik lányom gitárral a másik fuvolával. Szép volt, hónapokig gyakoroltak. Szóval játszik a két gyerekem a vetítésnek vége. Sötét m, gyertyafény, gyönyörű zene erre a nagyi elkiabálja magát, oltsátok már fel a villanyt itt fogunk ülni a sötétben. Mindenki hangosan nevetett, mutogattuk játszanak az unokák a hangszeren csakhogy ezt ő szegény nem hallotta. 

Na de már megint elkanyarodtam. Szóval nagyi szépen megterített. Jöttek sorba a vendégek. Persze mindenki kérdezte hol van anya? 100x mondtam el, a sürgősségin várja a sorát. 

Mindenki megérkezett. Nemsokára hívott a tesóm, most indulunk 5 perc és ott leszünk. 

Majdnem 30 ember kuporodott az asztal köre, 65-ös gyertya meggyújt, (nyomorult tűzijáték az egész városban nem volt) villanyt leolt, csendben várakozunk. Nyílik az ajtó egyszerre kezdünk énekelni boldog szülinapot boldog szülinapot ... mire nagyi mindebből semmit nem hallva elüvölti magát, te jó isten Zsóka mi történt veled. Ismét az egészből egy jó nagy kacagás lett. 

Milyen érdekes az anyukám hetek óta várja a születésnapját. Mindig azt mondogatta, ha betölti a 65-öt a lábát nem teszi be többet a pultba. Hát ma betöltötte. Szerintem mozdulni nem tud fekszik az ágyba. Nem csak ma hanem majd hetekig. 

Nem hisz nekem mikor azt mondom, jól gondold meg mit kívánsz.