“BUEK 2018”

Szilveszter van. Lement a karácsony, a születésnapom, megint eltelt egy év. A nagylányaim bulizni vannak, a kicsi aki jelenleg 6,5 hónapos szuszog a kiságyban. Ránézek, elérzékenyülök. Ha nekem valaki azt mondja, hogy harmadszor is átélem ezt a csodát kinevettem volna. A középső és a kicsi között 15.év van, pár évvel ezelőttig váltig kötöttem az ebet a karóhoz, nekem 3. gyerekem biztos, hogy nem lesz, és itt ez a kis csoda. Itt szuszmákol a kiságyba. Édes, aranyos, egy cuki borsó és az enyém. Akik olvassák a blogomat gyakran megjegyzik, Mia szüléstörténetével még tartozom. Innen üzenem, meglesz, csak mindennek le kell ülepednie, hogy ki tudjam írni magamból.

Szóval vissza térve, szilveszter este van. Egy fél éves babával aki még szopik nehéz lett volna bármerre is elindulni, így hármasban szépen itthon maradtunk. 
A gyerek mélyen alszik, apa nézi a tv. Olyan 22.00 magasságában, mikor már mindennel végeztem, (szennyes elpakolva, konyha rendbe rakva stb.) azon gondolkodtam mit kellene éjfélig csinálnom. 
Nem is sokáig törtem a fejem. Pár napja volt a szülinapom. Pont kérdezte a középső lányom mit szeretnék, mi a szívem vágya. Mondtam neki egy Demjéni éjszakai fürdőzés. Megkérdezte miért nem mentek el? Mama kijönne Cukira vigyázni! Mondtam neki addig ok, de ha felkel ki fog neki cicit adni. Szóval egyenlőre csak álmodozom. 
Na jött is a szuper ötlet, beülök a fürdőkádba. Teszek bele fürdősót, gyertya, pici vörösbor, lazulás. 
Az jutott eszembe, ebbe az évbe még nem is fürödtem. Na mielőtt azt gondoljátok, zuhanyozni szoktam, de valahogy az áztatós pancsi kimaradt. Év elején még a pocak miatt, utána a szülés miatt, mostanság meg idő és energia hiány. Ha leteszem a gyereket örülök, hogy beesek az ágyba, a francnak sincs kedve már pancsolni. 
Mindent előkészítettem, mondtam apának ha a gyerek felkelne szóljon. 

Színig a kád, jó finom forró sós víz. Ég a gyertya, csend, kortyolgatom a bort. Gondolkodom miért is nem részesítem én előnybe a fürdést a zuhanyzással szembe? Mert mindig rohanok, sietek, fáradt vagyok, későn fekszem, korán kelek stb. 

Ezt a gondolatmenetet lefuttatva jön a következő, latba vetem az évet. Mi volt jó, mi nem. A terhességet, hogy abba kellett hagynom a munkámat, aztán a szülés, és itt ez a kis csutak, akit sosem gondoltam, hogy még valaha lesz. 

Ábrándozok, sóhajtozok, nézem az órát, 23.00 elmúlt. Na mondom akkor ideje visszazökkeni a valóságba. Megiszom az utolsó korty bort, a lábujjammal kihúzom a dugót. Imádom, ahogy lefolyik a víz, és a pillekönnyű test visszanyeri mivoltát. Vagyis volt ez így még mikor legutóbb fürödtem. 

Azóta letettem a cigit, felszedtem 14kg. Szültem egy gyereket aki újabb 14kg pluszt jelentett. Szülés után kaptam még hozzá plusz 2kg úgy bevizesedtem. A 6,5 hónap szoptatás pedig hozzádobott 7,4kg. Osztok, szorzok 37,4kg plusz. A 60kg-hoz, ami általában szoktam lenni. 
Most így leírva brutális. Több mint a testsúlyom felét még magamra szedtem. 
Persze ennek vannak következményei. Feszül a bőröm, nem tudok mozogni, hajolni, guggolni, fájnak az izületeim, az inak, az izmok, a hús, a csont, szinte minden. 

Folyik le a víz. Elég bizar látvány, a cicim ami csurig van tejjel, és a nagy pocakom, amibe a gyerekeim szerint még egy ikerpár benne maradt lebeg a víz tetején. Megy le a víz, egyre szexibb. Az utolsó csepp víz távozás után, na mondom akkor hajrá, kipattanok. Aha, csak szeretnék. Első körben rájöttem, míg viz volt a kádba addig a zsíros testem lebegett a tetején, na de most? Komplett belecuppantam a fürdőkád aljába, és beszorultam. A kis testem kitöltötte a kádat, a víz pedig még egy jó kis vákumot és képezett. Veszek egy nagy levegőt, próbálkozom felállni, semmi. Na sebaj, ha hasizomból nem megy, majd kézzel rásegítek. Gondoltam én. Csak azt felejtettem el, hogy a kezembe olyan ízületi gyulladás van szülés óta, nemhogy támaszkodni nem tudok rá, de behajlítani is alig. Nagy levegő, betámasztok, aztakur... levegő ki, visszaszív a kád, kicsordul a könnyem. A kezembe mintha 100 zsiletpengével egyszerre vágnának bele, olyan iszonyú fájdalmat érzek. 
Ülök a kád alján, potyog a könnyem. Hogy a büdös francba másszak innen ki? 

Utalom az egész világít. Főleg magamat. Mi a jó büdös fenéért kellett így meghízni? 

Töröm a fejem, olyan vagyok mint nagyanyám, aki imádott régen hozzám jönni. Teleengedtem neki a kádat. Ömlött ki belőle a finom illatos hab. Beült, megmostam a hátát. Annyira szerette. Mindig mondta kisjányom, rajtad kívül nem mossa meg az én hátamat senki. Igen ám, csak ahogy öregedett nem bírt már kiszállni a kádból. 

Úristen! Olyan vagyon mint a 85 éves nagyanyám!!! Bármit elbírok. Fájdalmat, szenvedést, bánatot, de mikor a testemet nem tudom uralni, az nekem maga a halál. 

Erőt veszek magamon, szégyen szemre csak nem fogok kiabálni az embernek hogy szedjen ki. 

Potyog a könnyem, nagy levegő, megtámaszkodok. Szorítom a fogam, csikorog, hangos cuppanással elenged végre a kád, felállok. Vagyis csak állnék, mert az izületeim annyira fájnak, hosszabb pihentetés után lábra állni nem bírok. 
Támasztom a falat, csak vissza ne essek, erőt veszek magamon, potyog a könnyem. 

Hurrá végre állok a kádban. Na addig oké, de ki kellene szállni. Ha kilépek összecsuklik a térdem. Összeszorítom a fogam, potyog a könnyem, utalom magam! 

Akkor és ott elhatároztam! 
Ha beledöglök akkor is lefogyok. Mindenkitől azt hallgatom, ez már így marad, 43. évesen már nem lehet fogyni, az izületeid is így fognak fájni. 
Hát nem!

Én megmutatom, hogy
Picit 40 fölött
Picit kevesebb mint 40kg pluszt 
Picit kevesebb vagy több mint 40 hét alatt le fogok adni, ha addig élek is. 

Megmutatom, hogy 43. évesen, egy 3 gyerekes anya is lehet szép, szexi, és kívánatos, pusztán akarat és kitartás kérdése. Abból meg nekem osztottak bőven.

Ha kíváncsi vagy rá hol tartok, katt ide: ANITAVILÁGA


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések