„Mesés”

A munkámból kifolyólag rengeteg emberrel találkozom. Minden alkalommal szívesen hallgatom meg a vendégeim élménybeszámolóit egy-egy nyaralás, vagy kiruccanás történéseit. Én tudok örülni a más örömének és boldogságának. Csodálattal hallgatom, melyik szálloda és hotel miért jó, miért nem. Rengeteget dolgozom, vagyis csak dolgoztam, jelenleg GYES-en vagyok. Anno időm nem volt, a sok munka miatt, jelenleg az anyagiak gátolnak abban, hogy én is mesélni tudja hasonló kellemesen eltöltött kiruccanásoktól.

Régóta szemezem egy vezető képző tréninggel, amely cég termékeit én is nap, mint nap használom és másnak is szívesen ajánlom. A képzés rendszerint a SHIRAZ Hotelben kerül megrendezésre. 2 nap teljes ellátás, okosodás, kikapcsolódás.

Mikor május elején megint megkérdezték, nincs-e kedvem elmenni, azt válaszoltam, kedvem mindig lenne, csak pillanatnyilag az anyagiak akadályoznak benne.

Hogyne vágynék. A vendégeim ódákat meséltek már a SHIRAZ-ról. Hogy milyen gyönyörű, hogy mennyire fantasztikus, hogy mindenkinek el kell oda egyszer menni. Van vendégem, aki minden hónapban egy hétvégét ott tölt a párjával, és meséli olyan az ágy, hogy álmodni nem tudna jobbat. Minden hónapban van 2 nyugodtan és pihentetően eltöltött éjszakája. A matrac, a takaró, ő már arra is vetemedett, hogy utána kérdezett honnan vásárolnak, mert neki otthonra is ilyen kell.  

Mindig eszebe jutott, de szeretném egyszer én is kipróbálni.

Megkaptam a lehetőséget! Mint a Biblia is írja: Kérj és megadatik!

Édesanyám kifizette a képzést, bevállalta a gyerekeimet és a kezembe nyomta a bankkártyáját, mondván menjetek el! Hálás vagyok, és nagyon köszönöm. Nem is tudja mit adott nekem ezzel!

Hajnalba keltem, gondosan csomagoltam a bőröndöt. Teli várakozással, izgalommal. Én is végre ott lehetek, én is végre alhatok abban a szuper ágyban. Kb. 50 perc távolság, úgyhogy még messze se kell mennünk.

Parkolás után, máris elém tárult a MESÉS SHIRAZ. Színes és sejtelmes homlokzat, visszafogott finomság, kelet varázsa. A hotel előtt terasz, leanderek. Rögtön feltűnt a hotel melletti hatalmas fás, bokros park, a hotel előtti bicikli tároló. Na, itt aztán ha nem tud az ember az épületen belül időt tölteni, hát akkor kívül is van bőven lehetőség.

Belépve a kellemes hűvös levegőről a fotocellás zsilipkamra gondoskodik. Azonnal a recepcióra érkeztünk, ahol már mosolygósan hangos köszönéssel vártak minket. A keleti hangulat és a füstölő illata szó szerint a mesébe repített. Azon gondolkodtam, azon se lepődnék meg, ha hirtelen Aladin állna itt előttem a csodalámpájával.

A konferencia terembe mentünk, ahol teljesen hangszigetelt körülmények között, projektorral és mindennel felszerelve, kellemes hűvös teremben hallgattuk az előadásokat.

A szünetekben terített asztal, -fel nem tudom sorolni hányféle édes és sós süteménnyel, tea és kávégéppel, az üdítő minden formájával és változatával- várt minket.

A folyosón kilépve, máris a belső udvaron találtuk magunkat, ahol medence, csobogó víz, napágyak asztalok tömkelege sorakozott. Olyan hangulata van, amiről nem lehet mesélni, meg kell nézni. Még a kinti részen is érezhető a kellemes illata, amiről a személyzet folyamatosan gondoskodik. Időről időre végigjárva az egész épületet és udvart a füstölővel.

A terem előtt meghitt sarokban és sötét beugróban, dohányzó asztalok és székek biztosítják a vendégek számára a vízipipa használatát.

Aztán felfedeztem a játszó sarkot, ahol elidőztem picit, és máris az jutott eszembe, az én 11. hónapos kislányomat innen ki sem lehetne robbantani, muszáj ide egyszer őt is elhozni.

Egy másik terembe egy család éppen csocsó bajnokságot vívott, ide be se mentem, nem akartam őket zavarni.

A hotelben megszámlálhatatlan sok személyzet gondoskodik a vendégek kényelméről. Nagyon sok tetőtől talpig feketébe öltözött nagyon helyes fiatalember. Fekete ruhába és tűsarkú cipőben közlekedő csínos gyönyörű fiatal hölgy. Rózsaszínbe öltözött szobalányok. Ami döbbenet volt számomra, hogy mindenki mosolyog és mindenki köszön. Ha kell akkor 5x, mert annyiszor ment el mellettem. Minden alkalmazott nagyon kedves, nagyon segítőkész. Később megtudtam gyűjtik a mosolypontokat, kaptak is tőlünk a 2 nap alatt bőven. Külön köszönet a végtelen mosolyáért, türelméért és kedvességéért Silke Zoltánnak, akinek egyébként a csapat 40 mosolypontot adott, akit azért egy közös kép erejéig el is kaptam, remélem, egyszer majd a kezébe kerül ez az írás és megérti miért is kellett a fotó.

Délben az ebédnél megint tátva maradt a szám. Svédasztalos ebéd, megszámolhatatlan sok féle és fajta étellel. Előétel, leves, főétel, desszert, a nappalink nincs akkora, amekkora területen csak ételt kellett választanunk. Elvesztem a sok guszta, gyönyörűen tálalt ételek forgatagában. Csak álltam ott és azon gondolkodtam, de jó lenne mindenből csak egy falatot enni. Na de ki bírná? „A kaja isteni” ez lett a csapat szlogene.

Nagy nehezen választottam, majd a terített asztalnál helyett foglaltam. Máris jött egy fiatalember, mosolyogva, bájosan megkérdezte mit hozhat inni. A két nap alatt az asztalunkon üres tányér 1 percnél tovább nem volt, máris azonnal jött valaki, aki mosolyogva, kedves egészségére mondattal vitte is el. Az éttermi részen is rengeteg alkalmazott gondoskodik a vendégek nyugodt, zökkenőmentes ellátásáról.

Délután a képzés végeztével, megkaptuk a szoba kártyát. Az első emeleten akkurátusan megkezdtük a szoba keresését. Pici zugok, folyosók, mindenhol a finom illat, az apró kiegészítők gondoskodnak a keleti hangulatról. A lakosztályok különböző nevekkel és falakkal vannak ellátva. Bolyongtunk lépcsőn le, lépcsőn fel, zsákutca, vissza az egész, nézzünk másik irányt. Nem bántam. A mesében éreztem magam, egy elvarázsolt labirintusban.

Aztán meglett a szoba. Hűvös, tágas, tiszta, és az a bizonyos óriási nagy francia ágy, aminek eddig csak a hírét hallottam. Csokoládé, gumicukor, édesség, vízforraló, tea, instant kávé, minden, ami kell. Az ágyon 2db hófehér köntös lefóliázva és virágformára hajtogatott törölköző.

Biztos most kinevetsz. Én teljesen le voltam nyűgözve. Én ilyen helyen még nem jártam sose.

Bőrönd ledob, cipő lehúz és már ugrottam is az ágyba. Tényleg milyen kényelmes, nem hiába dicsérik annyira.

Kimentem a teraszra, ami a medencére nézett, a távolba pedig míg szem ellát, csak a természet. Valami csoda, leírhatatlan érzés.

Na akkor gyerünk a wellnesbe. Hamar kiderült az én 2 méteres páromból az XL-es köntös igen keveset takar, de a recepción szólva, máris megérkezett egy 3XL-es köntös.

Itt jött még a csoda. Kinti medence, bárpult, hűtött ágyak, napozóágy, jakuzzi, szaunák, sószobák, kabinok, pezsgőfürdő, úszómedence sorolni nem tudom. A barlangos részen sötétebb világosabb helyen pihenésre és akár alvásra is megfelelő ágyak sorakoznak. Hiába akartunk mindent feltérképezni, egyszerűen lehetetlen. Ide legalább kell egy hét, míg az ember mindenre rátalál.

Kezdődött a szauna szeánsz, életembe nem voltam még ilyenen. Gondoltam miért ne, 15 perc azt ki lehet bírni. Kár lett volna kihagyni. Természetesen egy jóképű, mosolygós, jópofa fiatalember bevezetett minket, a sör, a citrom, a rum, és végül a menta illat párolgásába. Szenzációs előadás részesei lehettünk.

Az esti csapatépítő buli hangulatáról megint egy bábájos fiatalember gondoskodott. Hihetetlen energiával és hangulattal töltve meg az estét. Annyira jól éreztük magunkat, hogy mindenkiről patakokban folyt a víz a táncolástól. Olyan emelkedett hangulatot csinált percek alatt, hogy még a hotel egyéb vendégei is csatlakoztak a csapathoz, egy-két csípő mozgás elsajátítása erejéig.

Fáradtan, de jólesően hajtottuk a fejünket álomra, abban a valóban nagyon kényelmes ágyban. Reggel a teraszon ülve, hallgattam a madarak csicsergését. Néztem, ahogy az udvaron elkezdődik az élet. Alkalmazottak tucatjai jönnek-mennek, síri csendben végzik a dolgukat. Törölgetnek, takarítanak, terítenek, hogy mire a vendégek ébrednek minden készen álljon.

Ültem ott és azon gondolkodtam, mekkora munka ez. Mekkora munka ezt így összeszervezetten vezetni és irányítani. Mekkora munka egy hotelt ilyen varázslatossá tenni.

A második nap is ugyanígy telt. Semmi változás. Mindenki köszön, mindenki kedves, segítőkész és mosolyog.

Haza indulás előtt a csapat több tagja is megjegyezte, nincs kedve haza menni, nincs kedve ebből az álomvilágból felébredni.    

Hogy mit kaptam ettől a két naptól? Szerintem ezt meg sem lehet fogalmazni. Könyvet tudnék írni. Okosodtam, sokat tanultam, barátokat szereztem, eljutottam egy olyan helyre, amiről más csak álmodik, és eddig én is csak álmodtam. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy megadatott nekem, hogy ott lehettem. A mesébe, egy álomvilágba. Megtelt a szívem, a lelkem, az elmém mindenféle csodálóval. Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt 2 napban részese volt az életemnek, hogy TI is tudjátok, és TI is bizonyítottátok:

ÁLMODNI JÓ, MERT A MESÉK IGENIS LÉTEZNEK.

Ez az én világom https://www.facebook.com/groups/338815019928000/