Saját fotó
Anita Viktória Szabó
Mert velem mindig történik valami...
Itt volt a karácsony, betöltöttem a 40.-et, a lányom ma 20., az édesapám holnapután lesz 67., kicsit elgondolkodtam mi a boldogság. Ki dönti el, mikor, mitől vagy kitől vagyunk boldogok???
Egyik nap lapozgattam a Facebookot. Megakadt a szemem egy képen. Egy kedves ismerős 10. házassági évfordulója alkalmából elvitte a feleséget szórakozni. 
Emlékszem mikor megismerkedtek. Senki nem jósolt nekik nagy jövőt. Senki szerint nem illettek össze. Mikor bejelentették esküvő lesz, falusi jó nagy, a család ki volt borulva. Minek ekkora lagzi, majd holnapután elválnak. Mikor megszületett a kislányuk megint rákezdte mindenki, na már csak ez kell. Még gyerek is, más se hiányzott.
Ők ketten/hárman mégis boldogan élnek. 

Aztán tovább lapoztam. 
Újabb ismerős, akiknek senki nem jósolt közös jövőt, most jelenleg mégis hosszú párkapcsolatuk gyümölcse 3. gyermekük születése a legnagyobb boldogság az életükben. 

Majd mentem tovább és tovább. Ismerősöm van bőven. Egy-egy sors, egy-egy különböző élet, történet. 

Elgondolkodtam. Miért gondoljuk valakiről, hogy nem boldog??? Rájöttem. Talán az a baj, hogy minden ember helyébe magunkat képzeljük. Azt gondoljuk, nekünk ez nem tetszik, nekünk ez nem jó. De Mi nem Ő vagyunk! Neki tetszik, neki jó, neki így kerek, mert Ő így boldog. Ebben a helyzetben, ebben a szituációban, ezzel az emberrel. 
Ha kicsit megpróbálnánk kívülről szemlélni, talán magunk is máshogy látnánk dolgokat. 

Valamiért ezzel a képességgel jómagam rendelkezem. El tudom fogadni az embereket olyanoknak amilyenek. Nem keresem az okokat, mit és miért! 
Szingli, házas, elvált, van gyereke, nincs gyereke, gazdag, szegény, egészséges, beteg, erős, gyenge és még sorolhatnám. 
Elfogadom, mert neki így jó, ha pedig majd neki nem jó, változtat rajta. 
Addig meg csak éljen, mert egy életünk van, azt meg hagy döntsük el magunknak hogy hogy éljük!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések