„most akkor van vagy nincs?”

A mai világunkat a pénz irányítja. Túlságosan is pénzcentrikusak lettük. Dolgozunk látástól vakulásig, hajtjuk a lóvét. Keresünk, majd bele betegszünk, majd a pénzünket arra fordítjuk, hogy meggyógyuljunk. Közben elszalad mellettünk az élet. Olvastam egyszer egy szenzációs mondatot: a koporsón nincs zseb! Érdemes ezen elgondolkodni.

Annyi embert hallok panaszkodni, így nincs pénzem, úgy nincs pénzem. Egyik nap meg akart valaki győzni milyen sokba kerül egy szálláson a reggeli és a vacsora, ezért inkább nem fizetik ki, majd ők vesznek maguknak a boltba. Elgondolkodtam.

Én biztos szívesebben ülnék az étterembe a többiekkel és örülnék, hogy elém teszik az ételt.

Aztán mikor megkérdeztem, mikor volt utoljára valahol, azt a választ kaptam, hogy 3. éve.

Na, akkor gondolkozzunk picit. 3. év után végre eljutok valahová egy társasággal nyaralni. Majd ülök a családommal a szobában és eszegetem a boltban vásárolt zsömlét és felvágottat, tudván, hogy a társaság együtt reggelizik az étteremben. Majd elmagyarázom a gyerekeimnek, hogy mi azért itt eszünk külön, mert így olcsóbb, mert örüljenek neki, hogy egyáltalán 3. év után elhoztuk őket nyaralni.

Hát ez nem az én világom. Ezért dolgozol látástól vakulásig, ennyire kicsinek és kevésnek érzed magad? Közben csodálkozol, ha ezzel a szemlélettel neveled fel a gyerekeidet és ugyanolyan kishitűek lesznek, mint te?

Egyik nap biciklizés közben eszembe jutott valami. Mentem a főúton szépen lehúzódva a padkára. Jöttek-mentek az autók, mindenki dudált. Én egyre lejjebb húzódtam, már-már attól tartva, hogy egy óvatlan pillanatban az árokban fogok kikötni. Akkor jött a felismerés. Miért kellene, nekem összetörnöm magam? Ugyanolyan közlekedő vagyok, mint bárki más.

Fogtam és szépen felmentem a betonútra, kényelmes távolságot tartva a szegélytől. Magam is meglepődtem. Senki nem akart már letolni, senki nem dudált. Jöttek az autók szép nagy ívben kikerültek.

Na így működik az élet is. Minél kisebbnek és kevesebbnek érzed magad, annál nagyobb az esélye, hogy azzá is válsz.

A pénzre visszatérve. Azt gondolom, mindig az sír, akinek a legkevésbé van erre oka. Aki igazán szegény az szégyelli, és nem kürtöli világgá.

Eszembe jutott egy történet. Egy bevásárló udvarban oda lépett hozzám egy középkorú férfi, hogy adjak neki pénzt. Rászántam az időt és meséltem neki picit az életemről. Hogy van 3 gyermekem. A két nagyot születésétől fogva egyedül neveltem. Háromszor kezdtem már a semmiből, de van autóm, van lakásom, van egy jólfizető munkám. A belemet kidolgoztam, hogy mindent megadjak nekik. Rákos beteg volt a lányom, ápoltam az édesapámat 5 éven keresztül. De itt vagyok, mosolygok és teszem a dolgom. Ezek után megkérdeztem tőle, hogy ha egy nő minderre képes, akkor egy ilyen erős, izmos középkorú férfi miért az utcán kéreget, és miért pont egy nőtől? Rám nézett, könnybe lábadt a szeme és ennyit mondott: ezek után nekem nem lenne a pofámon bőr magától pénzt elfogadni.

Ha most megkérdeznélek: Neked van pénzed?

Az emberek 80%-a azt válaszolná, hogy nincs. De ha most azt mondanám, vedd elő a pénztárcádat és add ide belőle az összes pénzedet, megtennéd???

Ugye magad is rájönnél, hogy a nincs, azt jelenti üres. Ha pedig nem üres, akkor van!

Nekem voltak időszakok az életemben, amikor nem volt, de soha nem panaszkodtam. http://anitavilaga.blogspot.com/2015/08/anya-vagyok-egyes-szam-elso-szemelyben.html

Mindig hittem és elhittem, hogy lesz. http://anitavilaga.blogspot.com/2018/06/hiszed-vagy-elhiszed-minap-volt.html

Egy dolgot nagyon megtanultam. Annak örülni, ami van, és nem azon keseregni, ami nincs. Nem sajnálni a pénzt semmire, mert ahhoz, hogy kapjak, előbb adnom kell.

Ha valaki nagyon vágyik valamire, az azért van, mert tudja, hogy megengedheti magának. Itt kezdődik, a sajnálom rá a pénzt, vagy megérdemlem és megveszem. Nézd meg magad körül az embereket. Hiszem, hogyha valaki sajnálja a pénzt valamire, akkor a sors minimum a háromszorosát veszi el tőle. Biztos van a környezetedben olyan ember, akit folyton megbüntetnek gyorshajtásért, helytelen parkolásért stb. Miért? Mert mindig sír, hogy nincs pénze, sajnálja azokra a dolgokra, amiket megengedhetne magának, ezért elveszi tőle a sors minimum triplán azt a pénzt.

Volt egy barátnőm, anyagilag nem egy szinten voltunk. Elmentünk együtt vásárolni. Álltunk a kasszánál, szinte ugyanazok a termékek voltak a kosarunkba. Mindig csodálattal néztem, ahogy bevásárol abból a kevés pénzből. Minden nap főzött. Szóval álltunk a kasszánál, ugyanazokkal a termékekkel csak más márkákkal. Mosópor, öblítő, mosogatószer, wc papír, felvágott, kenyér, szalámi stb. Én 12 ezret fizettem, ő 3 ezret. Na, amúgy ennyit a márkákról! De vissza térve. Ahogy ott álltunk elmondta, hogy milyen jó volt az a női felső, és ráadásul le is volt értékelve 800,-Ft-ra. Mondtam neki gyere, menjünk vissza, vegyük meg. Azt válaszolta nincs rá pénze. Mondom, ne hülyéskedj már, 800,-Ft annyira piti összeg, ki tudja, mikor látsz megint ennyiért. Próbáltam fűzni, ha nincs nála annyi, megveszem én, majd rendezzük. Nem állt rá. Kifelé jövet, megemlítettem neki, nem szabad semmire sajnálni a pénzt, mert ha nem lenne rá, eszébe se jutott volna megnézni. Kérdezte miért? Mondom, mert a sors a sokszorosát veszi majd el tőled, ezzel akar megtanítani, hogy ezt soha többé ne csináld. Kinevetett. Reggel csörög a telefonom, ezt nem fogod elhinni, mondja nekem. Na, már megint mi van? A gyerek tegnap este egy 3.000,-Ft-os büntetéssel jött haza, mert kimostam a nadrágját és elfelejtettem visszatenni a zsebébe a bérletet. Jött az ellenőr és megbüntette. Igazad volt. Soha többé nem fogom sajnálni semmire a pénzt.

Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer volt már olyan neked is az életedben, hogy az utolsót oda adtad és nem maradt pénzed. Máris megindul a pénz áramlása és olyan helyről kapsz, ahonnan nem is számítottál rá.

Szóval lényeg a lényeg, ha van, soha ne mondd, hogy nincs, mert eléred hogy nem is lesz!

Anitavilága https://www.facebook.com/groups/338815019928000/