Saját fotó
Anita Viktória Szabó
Mert velem mindig történik valami...
"Mitől lesz pimasz a kamasz?"

Ültem, és csak néztem Őket! Olyan boldogság öntötte el a szívem. 15-16. évesek, igazi kamaszok. Szalonnát sütnek, viháncolnak a sötétben, nyakig beburkolózva  melegszenek a tűz mellett.
Dezsavűm van! 6 évvel ezelőtt a nagyobbik lányom ugyanígy töltötte a nyári szünetet. 
Nem a fesztiválokon, nem a Balaton saund-on. Ugyanígy itt a tűz mellett viháncolva a barátaival. 

Két lányom van, mikor megszülettek mindenki óvva intett, jaj neked, a lányokra jobban kell vigyázni! 
Aztán ahogy nőni kezdtek, kamaszodni, egyre jobban éreztem a teher súlyát. Jön a diszkó, az ital, az alkohol, a drog, hogyan fogom mindezektől megvédeni őket. 
Kerestem a kiutat, Én tudok mások kárán is tanulni. Kaptam ilyen-olyan tanácsokat meg is fogadtam. 

Aztán megtörtént a West Balkánban a tragédia és híres toxikológusunk Dr. Zacher Gábor országos kampányba kezdett. Végigjárva a középiskolákat előadást tartott: drog-, alkohol-, koffein függőség és a kamaszkor.

Minden szülőnek ajánlom, érdemes végighallgatni, érdemes azt az egy órát rászánni. 
Ha kamasz a gyereked azért, ha meg még kicsi, akkor azért!!!!
Nekem személyesen volt alkalmam élőben végighallgatni. Nagyon sokat tanultam belőle. Akkor Én azt mondtam, ezt nem csak a szülőknek, de a gyerekeknek is végig kellene hallgatnia. 

Jelenleg kering a Facebookon egy videó, videó ahol egy jómódú édesapa megunva, hogy a huszonéves fia, ahelyett hogy dolgozna, naphosszat a virtuális világban él, fűnyíróval hajt végig a fiú összes elektromos kütyüjén. A fiú teljesen kiborulva nézi végig az egészet. 

Hozzá teszem, Én nem tudtam végig nézni, az Én szívem az elején megszakadt. Rengeteg komment van a videó alatt. Ki nevet rajta, ki sajnálkozik. Nekem csak az jutott eszembe: Hogyan jut el idáig a szülő? És hogyan a gyerek? Milyen igazak a mondások! "A gyerek a szülő tükörképe!" "Nem az a fontos mit mondasz, hanem hogy mit mutatsz!"

Volt számomra az előadás egy (a rengetegből ide illő) fontos mondanivalója. A gyermek egy üres hátizsákkal jön a világra. Aki először és a legtöbbet kell, hogy a hátizsákjába pakoljon az a szülő!!! A következő az intézmények (bölcsi, ovi, suli), majd utoljára maradnak a barátok. 
Az intézmények nem arra valók, hogy a szülő hiányos bepakolását kompenzálják! Tehát mondhatjuk, hogy ez fix. 
Na és itt jön a képbe, mennyit is pakolt be a szülő??? Ha pakolt eleget, a barátoknak nem sok hely marad. 
Ezek a gyerekek lesznek a kezelhető kamaszok, egészséges hasonló baráti körrel. A baj ott kezdődik, ha a szülő nem pakolt eleget, az űrt a barátok fogják kitölteni. Ők lesznek a fontosak, Ők lesznek a példaképek, Őket kérdezik, Velük akarnak több időt tölteni, Rájuk akarnak hasonlítani, Őket akarják követni. 

Na de nem is untatlak tovább! 

Én úgy érzem pakoltam eleget abba a hátizsákba mindkettőjüknek. Ami egyedülálló szülőként nem volt olyan egyszerű, de igyekeztem kettő helyett is pakolni bőven. 

Egy a lényeg, büszke vagyok a lányaimra. Kicsinek is kamasznak is felnőttnek is áldott jó, hálás gyerekek. Boldog vagyok, hogy Engem választottak, hogy Én lehetek az édesanyjuk!

Ilyen és ehhez hasonló témák vloggban anitavilaga.


ha kíváncsi vagy, várlak szeretettel.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések