ALÁZAT
Gyakran találkozom mostanában emberekkel, akik
nem akarnak, vagy nem tudnak alázatosak lenni. Pedig nem is olyan bonyolult. Még a természet is tudja. Vegyünk pl. egy orchideát. Alulról jönnek a bimbók, majd nyílnak és egyre feljebb tolják az előttük állót. Szépen sorba. Mindegyik tudja hol a helye. Egységében egy fűzért alkotva. De a virágkoszorú végén mindig ott egy bimbó.
Mit is jelent az alázat szó a
Wikipédia szerint:
alázat (főnév)
1. A saját érdemek lebecsülése, és eközben más személy
érdemeinek túlértékelése; saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő
önleértékelés.
A bűnös teljes alázattal imádkozik. Ha kellő alázatot
mutatsz a főnök felé, talán megengedi, hogy beülj az autójába.
2. Erős szerénység; feltűnésmentes, visszafogott és óvatos
viselkedés.
A takarítónő nagy alázattal kopog be az igazgató ajtaján. A
kutató mélyalázattal nyitja ki a több száz éves könyvet a múzeumban.
3. Saját akaratának függővé tétele másokétól; engedelmes
magatartás, viselkedés, amely elismeri saját függőségét, alárendeltségét,
másnak az uralmát.
A talpnyaló munkatárs szolgai alázattal tartja be a főnök
minden kérését. Az egyszerű földműves jobbágyialázattal köszön urának.
Mikor olyan emberrel találkozom, akiből hiányzik
az alázat, mindig szóvá teszem. Kétféle választ szoktam ilyenkor kapni.
1., Hova legyek már alázatosabb. Lesem a családom minden kívánságát, körbe
ugrálom őket. Igyekszem megfelelni a főnökömnek, a szüleimnek, a férjemnek/feleségemnek,
a barátaimnak, a gyermekeimnek. Minden értük teszek, hova legyek még ennél is
alázatosabb? Ilyenkor el szoktam magyarázni, hogy tévedésben vagy. Az alázat
nem azt jelenti, hogy mindenkit magad fölé emelsz, és magadat helyezed legalulra,
legutoljára.
2., Nehogy már én!... Én vagyok a főnök, én vagyok az anyja, én vagyok
aki keresi a pénzt, én vagyok aki mindenről gondoskodik, ha én nem lennék akkor
mi lenne vele/velük nélkülem. Az alázat nem is ezt jelenti. Nem emelheted magad
mindenki fölé, nem uralkodhatsz másokon!
Na, ilyenkor persze rögtön elkezd az illető
magyarázkodni. Ja, hát ez azért nem úgy van …
LÉLEKPIRAMIS
Én megalkottam a szótáramba ezt a kifejezést,
ezzel nagyon szépen lehet szemléltetni mit is jelent az alázat.
Képzelj el magad előtt egy piramist. Milliónyi
lépcsőfokkal. Mikor megszületünk, a piramis aljába a földre huppanunk. Aztán
elkezdünk nőni, cseperedni. Tanulunk a szüleinktől és a minket körülvevő
emberektől. Elkezdünk szépen lassan felfelé lépkedni a lépcsőfokokon. Aztán a
közintézményekbe kerülve okosodunk, barátokat szerzünk, haladunk szépen lassan
felfelé.
Jönnek emberek, vagy élethelyzetek. Állsz azon a
bizonyos lépcsőfokon. Hogy milyen magasan, az csakis azon múlik, eddig mennyire
jutottál fel. Szóval jön egy ember, egy élethelyzet, hogy te ezt mikként reagálod
le, az fogja meghatározni, hogy erről a lépcsőfokról merre felé fogsz
elindulni. Van egy mondásom: „Felfelé nem kérdezünk, lefelé nem magyarázkodunk”
mit is jelent ez?
Tegyük fel, van egy álmod. Neki kezdesz a megvalósításának.
Lesznek olyanok, akik vissza akarnak húzni. Ne csináld, nem fog sikerülni, és
még sorolhatnám. Elkezdesz magyarázkodni. De én ezt szeretném, nekem ez az
álmom... Kitartasz egy darabig aztán feladod. Állsz azon a bizonyos
lépcsőfokon. Ők alattad vannak, mert lehúzni csak az akar, aki még nincs a
szinteden. Hallgatsz rájuk, szépen meghátrálsz. Visszalépsz egy vagy akár több
lépcsőfokot. Ők boldogok, mert lehúztak magukhoz. Te pedig boldogtalan vagy, és
álmodsz tovább, mert az álmaidat senki nem tudja elvenni! Na de akkor most
miről is beszélünk? Képbe lépett az 1.,
pont magadat helyezted legalulra.
Nézzünk egy másik példát!
Alkalmazottként utálod a főnököd. Tisztában van
vele, hogy okosabb is vagy, talán képzettebb is. Na de akkor miért is nem te
vagy a főnök? Ki akadályoz meg benne? Nap, mint nap úgy mész be a
munkahelyedre, hogy talán még ennek hangot is adsz. Ezt nem így kell, ezt én
jobban tudom… Mit csinálsz? Magad alatt vágod a fát. El fogod érni, hogy ő is
egyre jobban utálni fog téged, csak ő meg is találja majd a módját ennek a
kifejezésére, a kezedbe fogja adni a felmondásodat. Na, akkor aztán következhet
a matekolás, hogyan tovább? Miből fogunk élni? Mit tettél? 2., pont fölé próbáltad
helyezni magad másoknak.
De millió példát sorolhatnék. Bízom benne, hogy
ez a két példa szemlélteti a mondanivalómat.
Olyan is van, mikor valaki egyszerűen csak
megreked egy lépcsőfokon. Se lefelé, se felfelé nem halad. Nem akar tanulni,
nem akar fejlődni, nem akar feljebb lépni. El van, mint hal a vízben. Na, ez a
legrosszabb! Az ilyen embernek elvesztek az álmai, a vágyai. Elveszett az
értékrendje, nem tud semminek örülni, nem tud és nem is akar boldog lenni.
Beletörődik mindenbe, jól van az úgy. Az ilyen ember előbb utóbb depressziós
lesz, majd beteg. Aztán egyszer csak feladja a lélek.
Visszatérve az alázatra, mert jól elkanyarodtam.
Tehát, ha te egy egészséges önértékeléssel rendelkezel,
mindig tudod hol a helyed a piramison. El tudod helyezni a barátaidat,
rokonaidat, családodat, gyerekeidet, főnöködet stb. Tudod, ki van alattad, és
ki van fölötted.
Ha te tisztában vagy az értékeiddel, nem fogod a
főnöködnek ezt fitogtatni, mert nincs rá szükséged. Akarj főnök lenni és tanulj
tőle! Akarj ott lenni és úgy viselkedni, mint ő teszi!
Ha te tisztában vagy az értékeiddel, akkor nem
akarsz az alattad lévőkön taposni. Emeld őket fel magadhoz! Mutasd nekik az
utat!
Mi ennek az egésznek az alapja? A tanulás!
Tanulni, tanulni egy életen át. Hiszem, hogy minél okosabb valaki (és ez nem
diploma vagy IQ kérdése) annál alázatosabb!
Én a gyerekeimet mindig alázatra neveltem. Mikor
hazajött az iskolából és elkezdte szidni a tanárt, mindig azt mondtam neki: ő a
tanár, te a diák. Amit ő mond, az úgy van és kész. Nem vitatkozol vele, mert ő
az okosabb, a tanultabb, a felnőtt, aki fölötted áll. De az a mondat sem hagyta
el soha a számat, hogy amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én
mondok. Sosem uralkodtam a gyermekeim felett, pedig egyedül neveltem fel őket.
Nálunk a dicséret mindennapos, az ügyes vagy, büszke vagyok rád, kifejezések
vannak előtérben.
Hiszem, hogy egy gyermek mindig a szülő
tükörképe. Nagy igazság, hogy a gyermeked soha nem azt fogja csinálni, amit
mondasz neki, hanem amit lát tőled.
Ha a te gyermeked azt látja, hogy te mindig
mindenki fölé emeled magad (2.pont) ő is így fog tenni. Ilyenkor gyakran
hallom: nem tudom miért ilyen erőszakos ez a gyerek, nem ezt tanítottam vele.
Lehet, hogy nem ezt tanítottad, de ezt látta.
Ha te folyton szidod, és naponta elmondod neki,
hogy milyen hülye, ezzel az önbecsülését teljesen elveszed, egy idő után el is
fogja hinni magáról és úgy is fog viselkedni.
Ha te körbe ugrálod és lesed minden kívánságát,
alárendeled magad (1.pont) megtanulja, hogy ő az úr ő irányít. Az ilyen szülő
mit mondogat: de hát én minden megadtam neki, miért beszél így velem. Azért
mert azt látta, hogy nincs önbecsülésed. Feljebb helyezi magát a piramis
lépcsőjén de mivel nem alakult ki neki sem az önbecsülése MIATTAD az alatta
lévőkön taposva akar egyre magasabbra jutni.
Tehát mit jelent az alázat? Tudni, hogy a
lélekpiramison hol a helyed! Nem hagyni, hogy lehúzzanak, nem másokon taposni
feljebb! Tanulni és szépen lassan lépkedni fölfelé a céljaid felé.
Egyet azonban jól jegyezz meg! Lehet mások hátán
is felmászni, de magasról nagyon nagyot lehet esni. És lehet szinte a földről
is felállni és újra elindulni a piramis csúcsa felé, de a legfelső lépcsőfog
foglalt, mert ott vannak az égiek!
Elgondolkodtató!
VálaszTörlés