ALÁZAT

Gyakran találkozom mostanában emberekkel, akik nem akarnak, vagy nem tudnak alázatosak lenni. Pedig nem is olyan bonyolult. Még a természet is tudja. Vegyünk pl. egy orchideát. Alulról jönnek a bimbók, majd nyílnak és egyre feljebb tolják az előttük állót. Szépen sorba. Mindegyik tudja hol a helye. Egységében egy fűzért alkotva. De a virágkoszorú végén mindig ott egy bimbó.

 Mit is jelent az alázat szó a Wikipédia szerint:

alázat (főnév)

1. A saját érdemek lebecsülése, és eközben más személy érdemeinek túlértékelése; saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő önleértékelés.

A bűnös teljes alázattal imádkozik. Ha kellő alázatot mutatsz a főnök felé, talán megengedi, hogy beülj az autójába.

2. Erős szerénység; feltűnésmentes, visszafogott és óvatos viselkedés.

A takarítónő nagy alázattal kopog be az igazgató ajtaján. A kutató mélyalázattal nyitja ki a több száz éves könyvet a múzeumban.

3. Saját akaratának függővé tétele másokétól; engedelmes magatartás, viselkedés, amely elismeri saját függőségét, alárendeltségét, másnak az uralmát.

A talpnyaló munkatárs szolgai alázattal tartja be a főnök minden kérését. Az egyszerű földműves jobbágyialázattal köszön urának.

Mikor olyan emberrel találkozom, akiből hiányzik az alázat, mindig szóvá teszem. Kétféle választ szoktam ilyenkor kapni.

1., Hova legyek már alázatosabb. Lesem a családom minden kívánságát, körbe ugrálom őket. Igyekszem megfelelni a főnökömnek, a szüleimnek, a férjemnek/feleségemnek, a barátaimnak, a gyermekeimnek. Minden értük teszek, hova legyek még ennél is alázatosabb? Ilyenkor el szoktam magyarázni, hogy tévedésben vagy. Az alázat nem azt jelenti, hogy mindenkit magad fölé emelsz, és magadat helyezed legalulra, legutoljára.

2., Nehogy már én!... Én vagyok a főnök, én vagyok az anyja, én vagyok aki keresi a pénzt, én vagyok aki mindenről gondoskodik, ha én nem lennék akkor mi lenne vele/velük nélkülem. Az alázat nem is ezt jelenti. Nem emelheted magad mindenki fölé, nem uralkodhatsz másokon!

Na, ilyenkor persze rögtön elkezd az illető magyarázkodni. Ja, hát ez azért nem úgy van …

LÉLEKPIRAMIS

Én megalkottam a szótáramba ezt a kifejezést, ezzel nagyon szépen lehet szemléltetni mit is jelent az alázat.

Képzelj el magad előtt egy piramist. Milliónyi lépcsőfokkal. Mikor megszületünk, a piramis aljába a földre huppanunk. Aztán elkezdünk nőni, cseperedni. Tanulunk a szüleinktől és a minket körülvevő emberektől. Elkezdünk szépen lassan felfelé lépkedni a lépcsőfokokon. Aztán a közintézményekbe kerülve okosodunk, barátokat szerzünk, haladunk szépen lassan felfelé.

Jönnek emberek, vagy élethelyzetek. Állsz azon a bizonyos lépcsőfokon. Hogy milyen magasan, az csakis azon múlik, eddig mennyire jutottál fel. Szóval jön egy ember, egy élethelyzet, hogy te ezt mikként reagálod le, az fogja meghatározni, hogy erről a lépcsőfokról merre felé fogsz elindulni. Van egy mondásom: „Felfelé nem kérdezünk, lefelé nem magyarázkodunk” mit is jelent ez?

Tegyük fel, van egy álmod. Neki kezdesz a megvalósításának. Lesznek olyanok, akik vissza akarnak húzni. Ne csináld, nem fog sikerülni, és még sorolhatnám. Elkezdesz magyarázkodni. De én ezt szeretném, nekem ez az álmom... Kitartasz egy darabig aztán feladod. Állsz azon a bizonyos lépcsőfokon. Ők alattad vannak, mert lehúzni csak az akar, aki még nincs a szinteden. Hallgatsz rájuk, szépen meghátrálsz. Visszalépsz egy vagy akár több lépcsőfokot. Ők boldogok, mert lehúztak magukhoz. Te pedig boldogtalan vagy, és álmodsz tovább, mert az álmaidat senki nem tudja elvenni! Na de akkor most miről is beszélünk? Képbe lépett az 1., pont magadat helyezted legalulra.  

Nézzünk egy másik példát!

Alkalmazottként utálod a főnököd. Tisztában van vele, hogy okosabb is vagy, talán képzettebb is. Na de akkor miért is nem te vagy a főnök? Ki akadályoz meg benne? Nap, mint nap úgy mész be a munkahelyedre, hogy talán még ennek hangot is adsz. Ezt nem így kell, ezt én jobban tudom… Mit csinálsz? Magad alatt vágod a fát. El fogod érni, hogy ő is egyre jobban utálni fog téged, csak ő meg is találja majd a módját ennek a kifejezésére, a kezedbe fogja adni a felmondásodat. Na, akkor aztán következhet a matekolás, hogyan tovább? Miből fogunk élni? Mit tettél? 2., pont fölé próbáltad helyezni magad másoknak.

De millió példát sorolhatnék. Bízom benne, hogy ez a két példa szemlélteti a mondanivalómat.   

Olyan is van, mikor valaki egyszerűen csak megreked egy lépcsőfokon. Se lefelé, se felfelé nem halad. Nem akar tanulni, nem akar fejlődni, nem akar feljebb lépni. El van, mint hal a vízben. Na, ez a legrosszabb! Az ilyen embernek elvesztek az álmai, a vágyai. Elveszett az értékrendje, nem tud semminek örülni, nem tud és nem is akar boldog lenni. Beletörődik mindenbe, jól van az úgy. Az ilyen ember előbb utóbb depressziós lesz, majd beteg. Aztán egyszer csak feladja a lélek.

Visszatérve az alázatra, mert jól elkanyarodtam.

Tehát, ha te egy egészséges önértékeléssel rendelkezel, mindig tudod hol a helyed a piramison. El tudod helyezni a barátaidat, rokonaidat, családodat, gyerekeidet, főnöködet stb. Tudod, ki van alattad, és ki van fölötted.

Ha te tisztában vagy az értékeiddel, nem fogod a főnöködnek ezt fitogtatni, mert nincs rá szükséged. Akarj főnök lenni és tanulj tőle! Akarj ott lenni és úgy viselkedni, mint ő teszi!

Ha te tisztában vagy az értékeiddel, akkor nem akarsz az alattad lévőkön taposni. Emeld őket fel magadhoz! Mutasd nekik az utat!

Mi ennek az egésznek az alapja? A tanulás! Tanulni, tanulni egy életen át. Hiszem, hogy minél okosabb valaki (és ez nem diploma vagy IQ kérdése) annál alázatosabb!  

Én a gyerekeimet mindig alázatra neveltem. Mikor hazajött az iskolából és elkezdte szidni a tanárt, mindig azt mondtam neki: ő a tanár, te a diák. Amit ő mond, az úgy van és kész. Nem vitatkozol vele, mert ő az okosabb, a tanultabb, a felnőtt, aki fölötted áll. De az a mondat sem hagyta el soha a számat, hogy amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok. Sosem uralkodtam a gyermekeim felett, pedig egyedül neveltem fel őket. Nálunk a dicséret mindennapos, az ügyes vagy, büszke vagyok rád, kifejezések vannak előtérben.

Hiszem, hogy egy gyermek mindig a szülő tükörképe. Nagy igazság, hogy a gyermeked soha nem azt fogja csinálni, amit mondasz neki, hanem amit lát tőled.

Ha a te gyermeked azt látja, hogy te mindig mindenki fölé emeled magad (2.pont) ő is így fog tenni. Ilyenkor gyakran hallom: nem tudom miért ilyen erőszakos ez a gyerek, nem ezt tanítottam vele. Lehet, hogy nem ezt tanítottad, de ezt látta.

Ha te folyton szidod, és naponta elmondod neki, hogy milyen hülye, ezzel az önbecsülését teljesen elveszed, egy idő után el is fogja hinni magáról és úgy is fog viselkedni.

Ha te körbe ugrálod és lesed minden kívánságát, alárendeled magad (1.pont) megtanulja, hogy ő az úr ő irányít. Az ilyen szülő mit mondogat: de hát én minden megadtam neki, miért beszél így velem. Azért mert azt látta, hogy nincs önbecsülésed. Feljebb helyezi magát a piramis lépcsőjén de mivel nem alakult ki neki sem az önbecsülése MIATTAD az alatta lévőkön taposva akar egyre magasabbra jutni.

Tehát mit jelent az alázat? Tudni, hogy a lélekpiramison hol a helyed! Nem hagyni, hogy lehúzzanak, nem másokon taposni feljebb! Tanulni és szépen lassan lépkedni fölfelé a céljaid felé.

Egyet azonban jól jegyezz meg! Lehet mások hátán is felmászni, de magasról nagyon nagyot lehet esni. És lehet szinte a földről is felállni és újra elindulni a piramis csúcsa felé, de a legfelső lépcsőfog foglalt, mert ott vannak az égiek!

Ilyen és ehhez hasonló témák élőben itt..