Saját fotó
Anita Viktória Szabó
Mert velem mindig történik valami...
"A körmös is ember"


Aztán érdekes dolog történt. Előzönlöttek a telefonhívások, SMS-ek, messenger üzenetek, Facebook bejegyzések, e-mail-ek. Mindenkitől első körben "a nem is mondtad" mondat hangzott el. 

Ezek az emberek, mind rokonok, barátok, ismerősök és vendégek. Szinte napi kapcsolatban vagyok velük. 

Ránéztem a blogomra. Sokak unszolására kezdtem írni. Mindig azt mondogatták, ilyen élettapasztalat amivel Te ilyen fiatalon rendelkezel az kincs. Meg kell osztanod másokkal. Az a pozitív életvitel amit mind e mellett képviselsz példa értékű és tanító jellegű.

Aztán a számlálóra pillantottam. Hihetetlen. Még nincs egy éve, hogy belekezdtem az írásba és máris 70.000 ember 😲 olvassa, a statisztika szerint a világ minden táján. 

Számomra elképesztő ez a szám. De még elképesztőbb, hogy 70 ezer nap mint nap belép az oldalra, mert érdekli mi van velem, azok az emberek akikkel szinte naponta beszélek, vagy találkozok, azok pedig semmit nem tudnak rólam. 

A Facebookon a "munkám a hobbym" albumhoz 2 évvel ezelőtt írtam egy megjegyzést:

"2014.05.31
Kislány koromban arról álmodtam, körmös leszek! Aztán felnőttem és mindenki lebeszélt róla! Ebből nem lehet megélni, nézd mennyi körmös van, nincs munkájuk, miért pont neked lenne vendéged! De nem hagytam magam!!!!....
10 éve taposom a szakmát! Voltam tanuló, majd versenyző (van rengeteg oklevelem, kupám) majd lettem cégképviselő (országosan százak előtt bemutatókat tartottam, Düsseldorfba a Beautyn is megmutathattam a tudásom) majd tanár lettem fantasztikus kollégáknak én adtam szakmát a kezébe, majd oktattam és továbbképző tanfolyamokat tartottam! Közben persze sosem felejtettem el a vendég az első! Több ezer kéz és láb volt már a kezembe! Ez az évtized rengeteg emberrel kötött össze! Barátokat szereztem, akikkel együtt sírok, együtt nevetek, együtt szülök, együtt temetek! Bizalmi állás ez, ahol kíváncsiak a véleményedre, ahol mindent megoszt veled a másik! Mikor elmegy egy vendég kiszakít egy darabot a szívemből, elviszi egy részem, de amire nagyon büszke vagyok, az a ragaszkodás, ami újra és újra visszahozza hozzám!!! 
Azt gondolom kevesen mondhatják el, én ebből a szakmából amit lehet MINDENT kihoztam, de nincs nap amikor ne jutna eszembe minden egyes vendégem aki 10 év alatt a kezembe tette a kezét és ne lennék érte hálás, mert mindez nem sikerült volna nélkületek, 
KÖSZÖNŐM, HOGY VAGYTOK NEKEM!!!! ❤️"

Azóta megváltozott az élet! Eluralkodott mindenkin a számítástechnika. Nincs személyes kontakt, nincsenek kapcsolatok, csupán virtuális világ. 

Jön a vendég leül. Sokszor alkalmam nincs 2 szót váltani vele. Folyton csörög a telefonja. Felveszi, "most nem érek rá" vagy "vissza hívlak" vagy "tudunk később beszélni" és még sorolhatnám, ezek mind általában 5-15 perces beszélgetésbe torkolnak. Ha éppen nem telefonál, akkor egyik kézzel SMS-t ír, vagy üzenetet, vagy Facebook-ozik, vagy éppen valami marha fontosat olvas. Vagy éppen nem a telefonnal van elfoglalva, hanem saját magával, és egész ottléte alatt csak mondja mondja mondja. El se tudom képzelni azok a kollégák akik nincsenek ilyen fantáziával ellátva mint Én, ezeknek az embereknek hogyan tudnak kedvükre valót alkotni??? Merthogy gyakran nincs egy pillanat sem, amikor VELEM kommunikálna. Amikor meg tudnám kérdezni hogy hogy van? Hogy vannak a gyerekei a családja? Mivel fogják tölteni a hétvégét? Stb. Esetleg milyen körmöt szeretne? 

Szomorú vagyok! Mert igenis Én is hús-vér emberből vagyok. Nem csupán egy gép ahová beülök, beteszem kezem-lábam, kész, fizetek, mehetek. Nekem is vannak érzéseim, én is szeretem ha figyelnek rám. Nekem is jól esik, ha megkérdezik "hogy vagy, hogy vagytok"! (amit mostanában nagyon nagyon kevesen tesznek)

Elgondolkodtam! Egy kapcsolathoz 2 ember kell, legyen az pár- baráti- vagy rokoni. Az alapja a TISZTELET a SZERETET és a MEGBECSÜLÉS. 

Én MEGBECSÜLÖM amim van!!!! Az életemet, a családomat, a barátaimat. Igyekszem magamból a lehető legtöbbet beletenni ezekbe a kapcsolatokba. 

Ha Én fodrászhoz, vagy kozmetikushoz megyek megadom neki a TISZTELETET, lenémítom a telefont, rá figyelek. Persze nekem is van olyan, hogy sürgős hívást várok, vagy ha a gyerekeim nem megszokott időben hívnak akkor az tuti fontos felveszem, de rögtön mondom, "ezt muszáj felvennem". Ők is emberek, 2-3 gyerekes anyák, megértenek.  Viszont azon kívül nincs az az egyéb ami nem ér rá 2 órán keresztül. Majd később visszahívom, elintézem. Nekem az a 2 óra felüdülés, kikapcsolódás. És igenis jár nekem, mert megérdemlem!!!!! 

Te úgy gondolod nem érdemled ezt meg, míg elkészül a kezed vagy a lábad???? Neked nem esik jól a törődés, vagy mondjuk a pedikűrnél a masszázs???? 

Annak idején pszichológiából azt tanultam ahhoz, hogy a másik embert végighallgassuk  anélkül, hogy közbevágnánk rengeteg SZERETETRE van szükség. 

Az utóbbi időben bennem "elhatalmasodott" a SZERETET. 

Nekem már csak a hallgatás jár???!!!!!

Ilyen és ehhez hasonló témák élőben (https://www.facebook.com/groups/338815019928000/)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések