Saját fotó
Mert velem mindig történik valami...
"A tudatalatti hatalma"

2001 nyarán eljött végre a várva várt pillanat. Pozitív lett a terhességi tesztem. Boldogan vártam a pillanatot, hogy az UH is bizonyítsa. 8. Hét minden rendben, csak úgy kalapált a kis szíve. A következő vizsgálat a 16. Héten, újra mindent rendben talált. Aznap boldogan mentem a munkahelyemre, gondoltam mostmár bejelentem babát várok, szerettem volna, hogy mindenki osztozzon az örömömben. 
Beértem, a portás rám nézett: ülj le gyorsan! Mondom mi baj? Kérdezi jól vagy? Olyan sápadt vagy! Mondom jobban nem is lehetnék!
Bementem az irodába ott is mindenki azt kérdezte jól vagyok-e? Én állítottam, hogy igen, sőt... Elmeseltem babát várok, mennyire boldog vagyok. 
Aztán pár óra elteltével kezdtem szédülni, zúgott a fülem. Mondtam a kollégáknak mostmár tényleg nem vagyok jól. Mentőt akartak hívni, mondtam elég ha valaki bevisz a kórhazba. 
Mikor már a szülészet összes orvosa megvizsgált és megultrahangozott, kezdtem megijedni. Sírva kérdeztem: baj van? Közölték nem tudják a hasüreg tele van vérrel, nem látnak semmit, csak azt, hogy valahol valami nagyon vérzik. 
Felvittek egy szobába, infúzióra kötöttek. Hajnalban felkeltem ki akartam menni a mosdóba, tócsában állt alattam a vér. Reggel a műtőben Én voltam az első! Méhen kívüli terhesség, jobb oldali petevezeték és petefészek eltávolítás. 
A műtét utan mindenhol csövek lógtak belőlem, jött a lányom látogatni, akkor 5. éves volt. Sosem felejtem el, felugrott az ágyra a nyakamba borult, megsimogatott és közölte: anyucikám, de szarul nézel ki!😂
Aztán jött az orvos. Megkérdezte van-e gyerekem? Mondtam igen. Akkor azt tessék nagyon szeretni, megbecsülni. Mondom miért? Én szeretnék még másik gyereket is!!! A válasza ennyi volt: Drága asszonyom. A méhszája csonkolva van, és mostmár nincs csak egy petefészke. Hogy akar maga másik gyereket? Még az egészséges nőknek is alig jön össze?
Mondtam engem az nem érdekel, Én nem vagyok más! Mondja meg mikor próbálkozhatunk újra?
Az volt a válasz 30 nap múlva. A műtét a méhemet nem érintette, a terhességnek kizáró oka nincs. 

31. Napon terhes lettem!!!!👍

Boldogan mentem UH vizsgálatra. A doki nem hitt a szemének. Közölte nagyon ne örüljek, el fogok vetélni, nyitva a méhszáj, egy fertőzés és annyi. Én nem adtam fel, közöltem igenis nekem lesz egy gyönyörű egészséges gyerekem. 
20. Hét után azt mondogatta: koraszülött lesz, túl korán fog születni ahhoz, hogy életbe maradjon, nem fogja bírni a méhszáj a terhelést.
28. Hét elteltével még mindig azt mondogatta, ne éljem bele magam. És Én csak hittem, és bíztam!!!

Szombat reggel arra ébredtem, nagyon fáj a hasam. Közöltem a lányommal pihenjünk még kicsit, nézzünk együtt mesét. Így telt el az egész nap. 
Este 20.00-kor nyílt az ajtó, az anyukám jött. Elmesélte, hogy az akkor 6. éves lányom, felhívta a telefonomról. Közölte: Mama, a fürdőben vagyok, anya nem tudja, hogy hívlak, de gyere már, mert szerintem baj van, anya egész nap nem tud felkelni az ágyból. 

Mondtam anyának, nincs semmi bajom, feleslegesen jött ide. Mellém ült, simogatta a hasam, egyszer megszólalt: Te Ani, neked 10 perces fájásaid vannak. 
Negyed óra múlva a szülőszobában találtam magam. Pörögtek a gondolataim. Úristen 30. Hét, még nagyon pici! De még akkor is hittem és bíztam, nemsokára meglesz életem 2. értelme. Tudtam gyönyörű lesz és egészséges. 

Hívott a bátyám. Szia! Hol vagy, jöttem megsimogatni a pocakod? Mondom szülőszoba! Pár perc és ott is volt. Azt hitték Ő a papa, gyorsan ráadták a zöld ruhát. Este 21.00-02.50 fogta a kezem, vagy inkább Én az Övét, lilára markolgatva. 1 perces fájásokkal húztam egész éjjel. 

Jött az orvos, közölte apuka szeretném, ha most kimenne. Újszülöttet gyakran kell újraéleszteni, nem szeretném ha végignézné, nagyon meg fogja viselni. 

Pár perc elteltével felsírt az Én gyönyörű lányom
2002.04.07 03.00 2000g 40cm
életem 2. számú értelme!

Rendbe tettek, őt pedig elvitték a koraszülött osztályra. A bátyám jelent meg az ajtóban "kigyúrt kopasz állat" potyogott a könnye /se előtte, se azóta nem láttam sírni/ oda jött, megölelt: Husi (gyerek koromtól így szólít) annyira gyönyörű!

05.00-kor kiengedtek a szülőszobáról. Lezuhanyoztam, felöltöztem, irány a koraszülött osztály. A nővér utánam szólt, anyuka maga nem most szült? Mondom de. És hova megy? Mondom a lányomhoz. És már ott se voltam. 

A koraszülött osztályon megkérdeztem egy nővért hol találom a gyermekemet. Egy inkubátorra mutatott. Néztem, néztem. Egy nagyon pici, vékony, sápadt babát láttam. Mindenhol csövek lógtak ki belőle. Mondom elnézést, ez biztos, hogy nem az Én lányom. 

Kikísértek a főorvos asszonyhoz. Tetőtől talpig végigmért, flegmán megkérdezte: maga az anyja??? Hozzám illő kedvességgel válaszoltam: igen, és otthon vár a 6 éves lányom. Mert nekem már az is van. Kicsit visszább vett, majd elmondta túl nagy volt a gyermekem a korához képest 30. hetes babák 850-900g születnek, (az enyém 2000g volt) így arra gondoltak beteg, de a kivizsgálások ezt nem támasztották alá, ezért maradt a vízhajtó. A 2000g gyerekemből lett 1400g. Ettől viszont majdnem kiszáradt, most nyomják bele az infúziót. Erős egészséges, de így sajnos addig maradnia kell, míg a születési súlyát vissza nem nyeri. 

3 nap után saját felelősségemre távoztam a kórházból. A nagyobbik lányomnak már nagyon hiányoztam.  Innentől számítva 2 hónapon keresztül hajnal 04.00-től este 22.00-ig 2 óránként jártam be otthonról szoptatni. 
4. Nap a hajnali szoptatásból hazafelé jövet, egy autó keresztül hajtva a piroson belém jött és neki csapott egy beton kerítésnek. Az autóm totálkáros lett. Mikor feleszméltem, csak annyit láttam tocsogok a vérben. A vétkes sofőr oda szaladt, benézett az autóba. Meglátta a sok vért, kérdezte jól vagyok-e? Mondtam semmi gond, 4 napja szültem valószínűleg szétszakadt a varratom. Hívtam a bátyámat jöjjön azonnal, intézze amit kell, de engem előbb vigyen kórházba. A nőgyógyászom közölte, a gát szétszakadt újra kell varrni, de most tuti 6 napig nem enged ki. Mondtam neki, az kizárt, akkor igy marad, majdcsak összeforr, nekem a gyermekemnél fontosabb nincs, Én már itt se vagyok. 

A sok szaladgálásba 15kg fogytam, hulla voltam, de nem érdekelt, az hajtott minnél hamarabb kerüljön haza. Volt mikor már a nővérek kérték: anyuka csak egy szoptatást hagyjon ki, legalább annyit pihenjen. Mondtam ez kizárt, nem tudnék otthon nyugodtan lenni. 

Eljött a várva várt nap. A lányom 2 hónap után, újra elérte a születési súlyát. A zárójelentéssel a kezemben boldogan vittem a folyosón. A főorvos asszony utánam szólt: ne örüljön anyuka, sokat fogunk még találkozni. Az újszülöttekkel sok a baj, többet lesz kórhazba mint otthon. 

Azóta eltelt 14 év. Soha nem voltunk kórházba, soha nem volt beteg. A körzeti orvos, csak a kötelező vizsgálatokkor látja!😉

Hát ma ez jutott úgy eszembe. Az Én drága kis tündérem ma 14. éves. 
Bízom benne, hogy mindig ilyen erős, kitartó, és egészséges lesz!

Boldog születésnapot kicsim!❤️

Ez az én világom https://www.facebook.com/groups/338815019928000/


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések