Saját fotó
Anita Viktória Szabó
Mert velem mindig történik valami...

„-4 mázsás -20 méteres csapat”

Pár évvel ezelőtt kezdtem bele a blog írásába. Nem önszántamból, hanem sokak unszolására. Azt mondogatták, te olyan érdekes ember vagy, annyira máshogy látod a dolgokat, annyi fájdalom után is mindig mosolyogsz, meg kellene ezt a szemléletet osztanod a világgal. Akkor nevettem rajta. Aztán elkezdtem írni. A számláló meg csak pörgött-pörgött. Jelenleg átlépte a 91 Ezret. Úristen ennyi ember kíváncsi arra, mit írok? Hogyan élek? Döbbenetes számomra.

2017. december 31.-én majdnem 100kg-an, ízületi fájdalmaktól szenvedve beszorultam a fürdőkádba http://anitavilaga.blogspot.com/2018/01/buek-2018-szilveszter-van_32.html érdemes elolvasni, elég mókás. Nekem akkor nem volt az. Ott bekattant valami. Arra gondoltam, a két nagylányom mindig milyen büszke volt rám, hogy milyen szép, fiatalos és csinos az anyukájuk. A harmadik lányomtól sem vehetem ezt el.

Megint sokak unszolására, létrehoztam a bloghoz kapcsolódóan egy vlogot https://www.facebook.com/groups/338815019928000/. Az írás is jól megy, a beszéd is, hát miért ne. Bevettem pár ismerőst és elkezdtem minden egyes nap élőzni. Eleinte a kutya nem volt rám kíváncsi, mostanra azt mondják: „erre rá lehet kattanni”!
Leültem a telefon elé, és elmondtam, én most ugyan majdnem 100 kg vagyok, de augusztusra 60 kg leszek. Volt, aki hitt nekem volt, aki csak jót mosolygott. Na, ez is csak egy porhintés, gondolták sokan, majd megunja, majd abbahagyja. De kitartottam, és ki is fogok. Aki ismer, tudja, ha én kigondolom, és szívem lelkem bele teszem, akkor azt véghez is viszem. Aztán telt múlt az idő, a csoportban egyre többen lettünk. Én már nem tettem bele több embert, mindenki valaki meghívására került be.

Ez nem az a csoport ahol vadásszuk az embereket. Ha meghívtak belépsz, ha nem tetszik kilépsz. Nem fog senki erőszakkal itt tartani.

Mikor január 1-én először élőztem, elmondtam azért kezdek bele a fogyásba, mert mindenki lebeszél róla. Ugyan már, 40 fölött egy nő nem tud fogyni, 40 fölött, ha nem fáj valamid már nem is élsz, egy 3 gyerekes anya, meg jól van már úgy, ahogy van, nem kell itt erőlködni. Én akkor eldöntöttem dacolva mindenkivel, majd én megmutatom. http://anitavilaga.blogspot.com/2018/03/majd-en-megmutatom-lassan-9.html Megmutatom mindenkinek, hogy igenis egy 43 éves 3 gyerekes anya is lehet szép és csinos.

A csoportomban volt, aki hitt bennem és elkezdte velem volt, aki nem hitt bennem, de mégis elkezdte, volt aki később csatlakozott hozzánk.
Hozzá teszem, nem fogyókúrás csoportot hoztam létre. Csupán azt szerettem volna, hogy amit nincs időm megírni, azt elmondhassam élőben.

A csoportom egyre csak bővült, már lassan 700 tagja van. Együtt fogyunk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Babázunk, szerelmeket építünk, válunk, gyógyulunk, lelket ápolunk, egyszóval mindent, amit az élet hoz. De mindezt nagyon pozitívan.
Hogy mi is volt, valójában, ami arra késztetett, hogy ezt most megírjam?
Múlthónapban írtam egy bejegyzést http://anitavilaga.blogspot.com/2018/05/csodaszer-vagy-ordas-nagy-kamu-minap.html ez ösztönzött most erre.


2018.06.01
A csoportomban jelenleg majdnem 60 ember velem együtt fogy. Legalábbis ennyi, akit folyamatosan nyomon tudok követni. Ki tudja hány olyan ember van, aki csak úgy néz és hallgat minket és velünk együtt fogy.

40. éves koromig az élet arra kényszerített, mutassam meg, mit tudok létrehozni egyedül és saját erőből. Én azt is megmutattam. 2 gyönyörű lány, kutya, lakás, autó, a munkám nem is munka, mert imádom, jó kereset, elmondhatom mindent megteremtettem a gyermekeim és magam számára, külső segítség nélkül. Aztán megismertem a páromat, és valójában a közös gyermekünk, a harmadik lányom születése hozta meg a változást az életembe.
Rá kellett döbbennem, mennyivel másabb lett az életem. Már nem ÉN voltam, hanem MI voltunk. A MI problémánk, a MI gondjaink, a MI anyagi nehézségeink és még sorolhatnám. A két nagylányomat egyedül neveltem. http://anitavilaga.blogspot.com/2015/08/anya-vagyok-egyes-szam-elso-szemelyben.html Úgy gondolom, bizonyítottam már, hogy jó anya vagyok, na de milyen egy jó APA? Milyen nem egyedül nevelni gyereket, hanem együtt?
Biztosan szerencsés vagyok, a fene se tudja, vagy a legkisebb lányom választott magának jó szülőket nem tudom. Azt tudom, hogy a párom szenzációs társ, és fantasztikus apa, akivel úgy gondolom, együtt a csillagokat képesek lennénk lehozni az égről.
Másnak elsőre, vagy másodikra megadatik, nekem sok idő kellett a boldogsághoz. Ne irigykedj, én 40. évet vártam rá!

Na de már elkanyarodtam, úgyhogy térjünk vissza.

Tehát 40. év egyedül és úgy látszik, az égiek úgy döntöttek, hogy a következő (remélem) 40. évet már nem egyedül kell húznom.

Ugyan ez történt a csapatomban is. Én hozzá kezdtem, aztán szépen lassan velem együtt sokan. Mert csapatban minden sokkal könnyebb. Ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett, hogy tegnap készítettem egy kimutatást. Január 01.-től május 31.-ig döbbenetes kilóktól és centiktől szabadult meg a csapatom, természetesen velünk én az élen. A gyerekeimtől sem kérek soha olyat, amit magam meg nem tudok csinálni. Úgyhogy jelenleg a legtöbb fogyás az enyém -19 kg és -95 cm. Messze még az álomsúly, de messze még az augusztus vége is. Addigra terveztem majdnem 40 kg feleslegtől megszabadulni.

Szóval elmondhatom, hogy 5. hónap leforgása alatt van egy -4 mázsás, -20 méteres csapatom, akikre egyenként mindenkire nagyon-nagyon büszke vagyok. Az elhatározásért, a kitartásért és a hitért.

Azt szoktam mondani, olyan emberek ők, mint a sötét kamrába dugott virághagymák. Elővettem őket, elültettem, gondoskodtam róluk minden nap, locsolgattam őket, megmutattam nekik a napot és szépen kinyíltak.
Van már nekem egy gyönyörű virágos kertem, és remélem lesz még benne rengeteg-rengeteg sok gyönyörű virág.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések