„apák napja”
Június 17.-én apák napján az
édesapákat ünnepeljük. Az én életemben 4 édesapa játszotta a főszerepet.
Az első az édesapám. Az édesapám,
aki egyszer vágott pofon, de akkor a fal adta a másikat. Soha azelőtt és soha
azután. Épp hulla fáradtan jött haza a munkából. Családi házban laktunk, sarki
ház, nyár, forróság nyitva minden ablak. Épp nagy rendrakásban voltunk a
bátyámmal, mikor egyikünk talált egy „Bélást” ha fiatal vagy, neked ez nem mond
semmi. Mi is volt a bélás? Egy rézből készült 2-Ft-os érme, amit anno
telefonálásra lehetett használni. Szóval megtaláltuk a bélást. Abban az időben
ez nagyon nagy pénz volt, mondjuk, mint jelenleg egy 200-as. Fogtam szépen
zsebre vágtam. Erre a tesóm nekem ugrott add ide az az enyém. Na, ebből aztán
kerekedett egy jó nagy vita, és ahogy illik testvérek között, szépen
összeverekedtünk. Ezt hallotta meg messziről az édesapám. A nyitott ablakom
keresztül, az egész utca zengett tőlünk. Belépett a házba és elkiabálta magát:
hol vagytok? Szaladtunk nagy boldogan, bár akkor még nem is sejtettük mi vár
ránk. Adott mindkettőnknek egy puszit aztán megkérdezte mi ez a hajcihő.
Elmondtuk mi történt. Erre lendült a keze, először én kaptam egy óriási nagy
fülest, majd a testvérem. Álltunk értetlenül, mire megkérdezte: Tudjátok ezt
miért kaptátok? Sírva válaszoltuk, hogy nem. Na, akkor elmondom: annyira csórók
még nem vagyunk, hogy egy rohadt 2.-Ft-on veszekedjetek. Benyúlt a zsebébe és
mindkettőnknek adott egy-egy bélást. Közölte, most mindenki szépen bevonul a
szobájába és elgondolkodik.
3 napig ott volt a keze nyoma az
arcomon. Akkor nagyon bántott. Felnőtt fejjel, már teljesen megértem.
Az édesapám volt, aki mindig hitt
és bízott bennem. Mikor elkezdtem szőni a nagy egetrengető terveimet, mert már
gyerekként is ilyen voltam, mindenki kinevetett, ugyan már, hagyjad már, minek,
úgyse sikerül. Akkor mindig oda állt elém és azt mondta: csináld meg, ne
foglalkozz senkivel.
Az édesapám volt, aki 2011.-ben
súlyos agyi katasztrófát szenvedett, és az intenzív osztályon haldoklás közben
is érzékelt engem, fogta a kezem.
Az édesapám volt, akinek 3 napot
jósoltak ezután, és ő hitt és bízott bennem, és a legnehezebb percekben is
szorította a kezem, aki még velem volt 6. éven át, és mindig tőlem várta a
megoldást.
Sajnos már nincs közöttünk http://anitavilaga.blogspot.com/2018/04/gyasz-2011_26.html
de hiszem, hogy fentről ugyan úgy hisz és bízik bennem, és ha már nem is
fogja a kezem, de itt marad örökre a szívemben.
A másik két apa a legnagyobb és a
középső lányom apukái. A két nagy lányomat, születésétől fogva egyedül
neveltem. Ez a két édesapa bizonyította be a számomra, hogy egyedül is meg
lehet váltani a világot, és hogy milyen csodálatos édesanya vagyok. http://anitavilaga.blogspot.com/2015/08/anya-vagyok-egyes-szam-elso-szemelyben.html.
Általuk nyertem a hitet önmagamban, általuk nyertem az erőt, és tanultam meg,
édesanyának lenni a világon a legcsodálatosabb dolog, a legdrágább kincs.
Aztán 4. évvel ezelőtt jött az
életembe a jelenlegi párom. Új dimenziót kapott az életem. 39 évig hittem
magamba, tudtam egyedül bármit elérek, aztán jött ő és minden nap arra tanít,
együtt sokkal könnyebb.
Tegnapelőtt volt a kislányunk 1.
éves születésnapja. Ő elhitette velem, hogy 42. évesen és ennyi betegséggel http://anitavilaga.blogspot.com/2015/06/nezz-ram-mit-latsz-latod-hogy-2.html
is lehet nekünk gyermekünk, aki csodálatos apa és szenzációs társ a
mindennapokban. Aki 100kg-an is elhitette velem, hogy egy gyönyörű nő vagyok,
aki fogta a kezem a szülőszobán, aki minden szeretetével ugyanúgy rajong a
negyedik gyermekéért is, mint a másik háromért.
Aki pelenkázik, fürdet, öltöztet,
sétálni visz. Aki nap, mint nap, hisz és bízik bennem. Aki arra ösztönöz, és
minden nap a segítségemre is van abban, hogy valósítsam meg az álmaimat, mert ő
itt van, segít nekem és fogja a kezem.
Aki minden nap elmondja, hogy
csodálatos anya vagyok, és aki az vallja:
„egy édesapa annyira szereti a
gyermekét, amennyire az édesanyja megszeretteti vele.”
Apák napja van, isten éltessen
benneteket! Köszönöm, hogy vagytok NEKEM!
Általatok lettem olyan anya
amilyen vagyok, nektek köszönhetem a három gyönyörű gyermekem. A három gyönyörű
lányom, akik mind-mind egy külön egyéniség.
A kicsi pedig maga a BOLDOGSÁG!
Anitavilága https://www.facebook.com/groups/338815019928000/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése